Bármennyire is szívünkön viseljük páciensünk sorsát, erősen kérdéses, hogy járványügyi veszélyhelyzetben szabad-e személyesen fogadnunk őt. Egyre többen próbálkoznak az online foglalkozásokkal, ugyanakkor sokan (páciensek és terapeuták egyaránt) eleve elutasítják a digitális kezeléseket, arra hivatkozva, hogy a gyógyítás messzemenőkig igényli a személyes jelenlétet.
Biztosan megalapozott ez a vélemény? Valóban nincs lehetőségünk arra, hogy a jelenlegi körülmények között hatékony segítséget adhassunk a rászorulóknak?
A krónikus mozgásszervi betegségek kezelésében elsődleges szerepet töltenek be a nem invazív (műtét nélküli) terápiák, amelyek legfőbb eleme a mozgásterápia, illetve a segítségnyújtás az életmódváltáshoz, azaz a páciensoktatás és a folyamatos támogatás. A konzervatív kezelésnek azonban megvannak a maga korlátai.
Miután a terápia szinte minden esetben hosszú távú, a részvétel komoly és hosszú távú elköteleződést igényel a páciens részéről, ráadásul a személyes részvétellel végzett kezelések nem csupán időigényesek, de költségesek is. Mindezen nehézségek kivédhetőek lehetnek a konzervatív kezelés digitális változatával, az ú
