1983 óta dolgozom gyógytornászként. A Sportkórházban töltöttem 24 évet, majd a privát szférát választottam. Amikor először találkoztam a „Fáj a hátam, mintha kést szúrtak volna bele” mondattal, akkor még izomspazmusként, izomcsomóként emlegettük azt a pontot, amely a lapocka belső széle mellett, kb. a lapocka közepén található a lapockaközelítőkben. Később előtérbe került az izom– idegnyomás kapcsolata, akkor már myalgiás csomónak hívtuk.
Az ehhez hasonló pontok kezelése eltérő volt, hiszen a gyógytornász akkori feladata az adott izom tornáztatása volt, míg a masszőrök feladata ezen pontok masszázsa. Már a kezdetekben azongyógytornászok közé tartoztam, akik megcsinálták a tornát és a masszázst is. (Megjegyezném: a beteg tapasztalataim szerint sokkal hamarabb gyógyul, ha „egy kézben” van.)
Aztán a 90-es években jött a stretching, hangsúlyossá vált a nyújtás fontossága ezen fájdalmas myalgiás csomók esetén. S amikor már több neve is volt ugyanannak a diagnózisnak, egyszercsak megtudtuk, hogy mindezek triggerpontok.
Ha a nemzetközi vonalon nézelődünk, akkor azt látjuk, hogy 1841-ben Francois Valleix francia orvos felfedezte: a mozgásszervi fájdalmak nagy része körülírt területekről indul ki. Ő fájdalmas pontoknak nevezte ezeket, ma a szakirodalomban világszerte triggerpontokként említik őket.
Alapvető
