Dr. Ida P. Rolf (1896–1979), az USA első tudós asszonyainak egyike biokémikus volt. Érdeklődése családi indíttatásból fordult az oszteopátia és a jóga irányába. Testünk „formaadó szerve”, a kötőszövet anyagisága, zselés, rugalmas, feszes, olykor megkeményedett állaga érdekelte. Akkor megmosolyogták ezért, míg ma a fascia fogalma már megkerülhetetlen.
A tensegrity-modell
A kötőszövet a hagyományos képalkotó módszerek számára láthatatlan volt és a bonctermek anatómusait is inkább az foglalkoztatta, hogy „mi van benne”, mintsem az, hogy „miben van benne”. Az első fasciakongresszust csak 2007-ben rendezték Bostonban. Ez a „csomagolóanyag” sokáig elkerülte a szakemberek figyelmét – amely nem csak becsomagolja, illetve sikamlósságával elválasztja a testszerkezeti elemeket, de rugalmasságával összeköt, impulzusokat közvetít vagy nyel el: testünk minden zugában jelenlévő, idegvégződésekben gazdag, egységes érzékszervet alkot.1
>
A tartalom többi része csak regisztrált tagjaink számára elérhető
