A beteg aktívan, tudatos részvételéhez nélkülözhetetlen a rehabilitációs szakemberek szeretetteljes hozzáállása, motiváló ereje.
Minden alkalommal, amikor saját műtéti innovációiról, például az éralagút-módszerről és a robotkéz-technikáról kérdezik, hangsúlyozza a csapatmunka fontosságát az ellátásban. Miért?
Azért, mert itt nehéz esetekről van szó, például koponyasérültekről, akik komplex utógondozást igényelnek egy borzasztóan nehéz alapállapot után. Senki sem vindikálhat egyedül önmagának semmiféle sikert: minden a Jóisten műve, és mi csak alkalmazottai vagyunk: gyógytornászok, rehabilitátorok, nővérek, intenzívesek, és persze az operáló orvosok is.
Hol van a helyük ebben a csapatjátékban a rehabilitációt segítő szakembereknek? Mi múlhat rajtuk?
Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet igazgatója, dr. Cserháti Péter, aki jó kollégám volt a baleseti intézetben, több ezer csípőtöréses esetet dolgozott fel kollégáival, és kimutatta, hogy ha nem volt megfelelő a rehabilitáció, akkor bármilyen módszerrel történt is korábban a kezelés, ugyanazok a rossz eredmények születtek. Ennyire fontos tehát a gyógyulásban a rehabilitáció: ha hiányzik vagy elégtelen, az a sikeres műté
