E cikkben a váll különböző megbetegedéseit és kezelési lehetőségeit szeretném bemutatni, magyar és nemzetközi vonatkozásban.
Scapularis dyskinesia
A váll fizioterápiás kezelése során alapvető szempontunk a scapuláris diszkinézia lehetőség szerinti helyreállítása, a normál scapulohumerális ritmus kialakítása, a proximális stabilitás megteremtése. Mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlatban ezeket számos aktív és passzív, manuálterápiás és egyéb módszerrel próbáljuk elérni.
A scapula normál helyzetének és dinamikus mozgásának megváltozását, a scapuláris diszkinéziát – amely számos okra vezethető vissza – Dr. W. Ben Kibler írta le először 1998-ban, és 3 fajtáját különböztetjük meg. Kibler megállapítása szerint az elváltozás a vállsérülésekkel 67-100%-os összefüggésben áll.
A scapuláris diszkinézia első típusánál a lapocka alsó csücskének az elemelkedését láthatjuk. A másodiknál a teljes mediális él, a harmadiknál pedig a superomediális él emelkedik el.
A scapula anterior tilt és berotált helyzetben áll, amelynek következményeként mozgásakor a posterior tilt, a felfelé és kifelé rotáció csökken. Ezáltal megbomlik a scapulohumerális ritmus, elevációkor korai vagy túlzott vállfel
