Hazánkban közel 30 éve hódított teret a függesztőrács, amit számos mozgásszervi bántalom esetén sikeresen alkalmazhatunk. Sokoldalú függesztési és rögzítési lehetőséget biztosít, mely a terapeuta számára erő- és időtakarékossággal jár, a páciens szemszögéből pedig biztonságérzetet, súlycsökkenést és mozgáskönnyítést jelent.
A függesztőrács-terápia mint kiegészítő kezelés kezdetleges formáit már a második világháború idején használták a sérültek kezelésére. Közel végleges formáját Németországban, az 1980-90-es évek elején érte el (Donhauser-Gruber, 1992). Az elmúlt évtizedek alatt sokat változott a külalakja és a szerkezeti felépítése, így több formája is létezik (ágyra szerelhető szerkezetek, falra szerelhető típus, függesztőágy, mobil forma, mennyezetre szerelhető elem, Therapy Master, stb.).
Magyarországon a Nürnbergi rácsos függesztő terjedt el, melyet az 1990-es években a GemAR (német eü. szakmai szervezet) hozott be. A magyar szekció vezetője Sólyom Ildikó volt, neki köszönhetjük az eszköz megismertetését.
A három oldalfallal és egy mennyezeti szerkezettel rendelkező 2x2x2 méteres, négyzetrácsos eszköz számos felfüggesztési lehetőséget biztosít a rácsok találkozásánál található karikák segítségével (1. kép: Nürnbergi függesztőrács).
>
A tartalom többi része csak regisztrált tagjaink számára elérhető
