A kranioszakrális terápiáról

Dr. Várhelyi Gábor
Kranioszakrális terapeuta, Bach-virágterapeuta
Bio-eszencia Kft.
kranioszakrális terápia, mikromanipuláció, feszültségoldás
A kranioszakrális terápia kifejlesztése dr. John Upledger vezetésével 1975 és 1983 között, tudományos alapon történt a Michigani Állami Egyetemen.

Nem szakrális (ezoterikus) kezelésről, hanem nagyon komoly anatómiai, élettani alapokon nyugvó módszerről van szó.

A kranioszakrális kifejezés a koponya (cranium) és a keresztcsont (sacrum) latin elnevezéséből ered. Testünk kranioszakrális rendszeréhez az alábbi területek tartoznak:

  • a koponyacsontok,
  • a keresztcsont,
  • a központi és a perifériás idegrendszer (az agy és a gerincvelő),
  • az agy- és gerincvelői folyadék (liquor),
  • az egész rendszert burkoló és védő kötőszöveti membránrendszer (dura membran).

A felsoroltak egységet képeznek, működésük életfontosságú a szervezet számára.

Feszültség a membránokban

Az agyi és gerincvelői membránrendszer külső rétege szorosan hozzátapad a koponyacsontok belső felszínéhez és végigfut a gerinc mentén egészen a keresztcsontig, ahol szintén rögzül.  Az agy és a gerincvelő, melyek szervezetünk legfontosabb és legbonyolultabb szervei közé tartoznak, egy folyadékkal teli „tömlőben” (durahártya) találhatók, amely megfelelő védelmet biztosít számukra. Ebben a félig zárt, folyadékkal (liquorral) telt rendszerben éli életét az idegrendszer, itt kap táplálékot, vagyis itt történik meg az idegsejtek „anyagcseréje”.

Ha a membránrendszerben feszültség lép fel, az panaszokhoz, súlyosabb esetekben akár betegségekhez is vezethet. A membránrendszer

A tartalom többi része csak regisztrált tagjaink számára elérhető

Csatlakozom a programhoz