A terápiás koncepciók feljődése során komoly nehézséget jelentett a scoliotikus elváltozások okának tisztázatlansága, ami viszont az utóbbi évek kutatásai alapján nagymértékben a genetika irányába tolódott.
Katharina Schroth szerint: „A scoliotikus test által mutatott kép ellentettjét kell elérnünk“. A betegség megjelenése az elváltozás okaitól függően különböző életkorokra, az esetek legnagyobb többségében a 11-12 éves korra, az erőteljes növekedés idejére tehető.
A scoliosis következtében a fej, a nyak, a vállöv, a mellkas, az ágyék, a medence mint testrészek egymással ellenirányban lateralizálódnak és rotálódnak, így okozva három dimenzióban deformitást.
Ennek az állapotnak megfelelően változik a mozgásérzet, a mozgásirányítás, a tartás, a koordináció, és változnak meg a mozgásos folyamatok részelemeinek mintái is. A mellkasi rotációs elváltozásokra alapozva kialakul egy aszimmetrikus légzésminta, ami szintén negatív kihatással lesz a scoliosis progressziós folyamatára.
Maga az aszimmetria nemcsak a csontozat alakjában és szerkezetében okoz elváltozásokat, hanem a lágyrészek területén is. A scoliosis következményeként aszimmetrikus posturális izomzati felépítést, tónusviszonyokat és munkát, ízületi pozí