A diaphragma szerepe a szegmentális stabilitásban

Finta Regina
gyógytornász
rekeszizom, szegmentális stabilitás, diaphragma
A gerinc szegmentális stabilitása kulcsfontosságú a mozgások kivitelezése során és a statikus helyzetek fenntartásakor.

Panjabi elmélete szerint a gerinc stabilitásának fenntartásáért három alrendszer felelős:

  • passzív alrendszer (csigolyák, porckorongok és szalagok),
  • neurális alrendszer (a precíz neuromuszkuláris kontrollt biztosítja),
  • aktív alrendszer (izmok).

Ha bármelyik alrendszer működése károsodik, akkor a többi alrendszer igyekszik azt korrigálni, és amennyiben ez nem sikerül, kialakul a gerinc szegmentális instabilitása. 

Mi is az a szegmentális instabilitás?

Ez a fajta diszfunkció nem mérhető a szokásos képalkotó eljárásokkal, vagy vizsgálható palpációs technikával. A szegmentális instabilitás a mozgások minőségében kialakuló változásokkal jellemezhető, melynek során a stabilizációba bekapcsolódó elemek a normáltól eltérő időben, illetve mértékkel lépnek működésbe. Amennyiben a gerinc szegmentális instabilitása megjelenik, fájdalmak és funkciókárosodások alakulhatnak ki. Az eddigi vizsgálatok alapján a szegmentális instabilitás az egyik legfontosabb faktor, mely a nem specifikus derékfájdalom kialakulásában játszik kulcsfontosságú szerepet.

Hogyan tudjuk befolyásolni a stabilizációt?

Számos kutatás bizonyítja, hogy gyógytornászként képesek vagyunk beavatkozni a szegmentális stabilizációba az aktív alrendszer működésének javításával. A stabilizáló izmokat k&e

A tartalom többi része csak regisztrált tagjaink számára elérhető

Csatlakozom a programhoz