Az érintéssel közlünk, kommunikálunk. Egy érintésnek mindig van valamilyen célja vagy jelentése. Az érintéssel akaratlanul információt adunk és kapunk saját belső állapotunkról is.
Millió féle módon lehet érinteni. Más módon nyúlunk a pácienshez, ha az izomzat, a kötőszövet, és más módon, ha az ízületek vagy éppen a csontok állapotáról akarunk tájékozódni. Megérinthetjük őt a kezünkkel, karunkkal, az egész testünkkel, vagy akár a lábunkkal is egy-egy kezelés kapcsán. De bármi legyen is a terápiás cél, az érintésben rejlő mögöttes tartalmakat nem lehet igazán kikapcsolni vagy elrejteni.
A terapeuta és a páciens úgy tud igazán hatékonyan együttműködni, ha megvan köztük a bizalom és a biztonságérzet. Így a páciens megengedőbb, szívesebben adja oda magát a kezelő érintésének, még ha az épp fájdalmas is. Az érintett személy visszajelzései kulcsfontosságúak, hiszen ebből sok információt kapunk a kezelés további irányáról, mikéntjéről.
De mi a helyzet azokkal a kis emberkékkel, akiknek a kommunikációja még nem a szavak és a verbalitás szintjén zajlik? Egy csecsemő számára az érintéseknek komoly információs és kommunikációs tartalmuk van. A magzati élet során nagyon